Scott Westerfeld: Csúfok

"Mindenki tündöklően gyönyörűvé válik, mintegy szupermodell. Mi ebben a baj? 
Tally hamarosan tizenhat éves lesz, és már alig várja. Nem a jogosítvány miatt, hanem hogy végre szép legyen. 
Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállító szépséggé változtatja. És azonnal egy olyan high-tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint őrületesen nagyokat bulizni. Néhány hét múlva ő is megérkezik oda. 
De új barátnője, Shay nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben próbálná ki az életet odakint. Amikor Shay megszökik, Tally a szépek világának egy teljesen új oldalát ismeri meg - és ez taszító. 
A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik a lánynak: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, más különben sosem változhat széppé. 
Döntése örökre megváltoztatja az életét."

Május első könyve. ;-) Régóta vacilláltam ezen a könyvön, hogy megvegyem-e vagy sem...nézegettem, forgattam a kezemben a könyvesboltban, aztán valahogy mindig visszakerült a helyére. Végül ismét a könyvtárnak köszönhetően került elolvasásra.

Néha voltak kis hullámvölgyek az olvasása közben, de semmi komoly. 

Tally, a kis csúf. :-) Mindenkit így hívnak, amíg meg nem műtik...vicces ill. nem is, hogy lassan már mi is eljutunk ide. :-/

Majdnem sikerült velem is elhitetni, hogy mindenki csúf, amíg meg nem műtik, ezért sokáig David is valóságos Notre Dame-i szörnyként jelent meg előttem olvasás közben, na jó nem egészen, de majdnem. ;-)

Aztán a vadon....hát vessetek rám követ, de ha lehetne választásom, akkor én is inkább Szép szeretnék lenni, mint hogy ott és úgy kelljen élnem. :-D

Értékelésem: 4,5/5   A kis hullámvölgyek miatt. ;-) Már olvasás közben előjegyeztettem a Szépek-re, mert a vége felé azért egyre inkább érdekelt, hogy hogyan fog folytatódni. (Halkan jegyzem meg, azóta már ki is olvastam és most a Különlegesek-nek is a vége felé járok.)

Közben pedig az is kiderült a könyves blogokon való barangolás közben, hogy ez az eredetileg 3 részesnek indult történet is 4 részessé bővült ill. úgy írnak róla, hogy "trilogy-plus-one, Extras". :-O 

A borító pedig hű maradt a címhez és szerintem Csúf. :-D Ennyi.

Julia Quinn: A herceg és én- A Bridgerton család 1.

"Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest férjhez adnák? 

Lady Whistledown Társasági Lapja, 1813. Április 

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat. Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása biztosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni..."

:-))))) Ez már igen! :-D Lehet, hogy Katie FForde könyveivel az volt a legnagyobb problémám, hogy nem történelmi szerelmes regények voltak.
Julia Quinn engem ezennel meggyőzött, éppen úgy, ahogyan Kresley Cole és Lisa Kleypas is a hosanló témájú könyveivel! :-) Bár azért itt az erotika kicsit kevesebbszer fordul elő, de egy ekkora terjedelmű könyvnél szerintem ez pont így jó.
Csipet humor (különösen szeretem ,mikor a nőknek is van, nem csak a férfiaknak!), csipet romantika és egy ici-pici bonyodalom....pont így szeretem!!! :-)
A Bridgerton család igencsak imádnivaló! Én legalábbis meg vagyok győzve. A sorozat 8 részes és csak annyiban összefüggő, hogy minden egyes könyv egy Bridgerton családtag története. 
Mindig is szerettem volna ebben az időben élni (bizonyos kitételekkel! ;-)), amikor még a férfiak előzékenyek, udvariasak voltak egy nővel...a csodás ruhák, a bálok, a lovaskocsikázás ....tudom ,tudom, reménytelenül romantikus vagyok! :-)
Daphne jó fej. ;-) Simon...nos igazi úriember és igencsak édes a kis hibájával. ;-)

Értékelésem: 5/5   Mondanom sem kell már, hogy miért, igaz? :-)))  Jöhet a következő könyv és a következő családtag! 

A borító ismét nem telitalálat számomra, de néha nem szabad hagyni, hogy a külsőségek befolyásoljanak bennünket. Én is így tettem ennél a könyvnél és nem bántam meg, sőt! Köszönet a többi könyves blognak, ahol olvastam róla és ezáltal felkeltették a figyelmemet. :-)

Bree Despain: The Dark Divine- Fekete bárány

"Grace Divine – a helyi lelkész lánya – mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza. 
Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között. 
Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével."

Április utolsó könyvélménye. ;-) Amikor éppen nincs semmi új a könyvpiacon ill. várom türelmetlenül, hogy megjelenjenek a várva várt folytatások kedvenc könyveimből...nos akkor néha betérek a könyvesboltba portyázni. :-D 

Ez is egy ilyen szerzemény.

Amilyen rövid a fülszöveg, én is csak pár szóban tudok róla mesélni. :-)

Ez is tipikusan olyan könyv, ami nem annyira rossz, hogy abbahagyjam az olvasását és félretegyem, de nem is az a hűha. ;-)

Aki olvassa a blogomat, az már lassan rájön, hogy én a folytatásos sztorikat egyszerűen nem tudom félbehagyni, még ha nem is ütött nagyot a történet...ezért már a második része is megvan. Kíváncsi leszek, hogy az mennyivel fog jobban tetszeni....nemsokára kiderül. ;-)

Értékelésem: 4/5   Nem vagyok szőrösszívű az értékelésnél, ezért jár a 4-es. :-) 

Stieg Larsson: A kártyavár összedől

"A zseniális és öntörvényű Lisbeth Salander életveszélyesen megsebesül. Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör már szervezkedni kezd. 
A tét óriási a számukra: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket. 
Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti.
Azzal a gyermeki izgalommal és örömmel olvastam a Millennium trilógiát, mint valaha Dumas vagy Dickens műveit. Titkon azzal a reménnyel tölt el, hogy talán nincs minden veszve a mi tökéletlen világunkban. Lisbeth Salander, légy üdvözölve a halhatatlan regényhősök között!"


Még mindig április és még mindig Lisbeth és Kalle Blomkvist! :-) Egyre izgalmasabb lett számomra ez a trilógia és egyre jobban belemerültem az olvasásába. :-)
Az előző könyv vége felé nekem már a hihetetlen kategória események történtek, de egye fene Lisbethből még ezt is kinézem, amilyen tökös csaj! :-D
Be kell valljam, ha eddig még nem tettem volna meg ill. ha még van valaki, aki nem tudja rólam...végtelenül romantikus vagyok, én még egy krimiben "kívánom" a szerelmi szálat! :-DDD Ebből már ki lehet találni, hogy valami megmagyarázhatatlan okból egy ici-picit drukkoltam is Lisbethnek, hogy Mikaellel összejöjjenek.
Bár a való életben, azt hiszem én is egy kis előítélettel viseltetnék iránta, de itt a könyvben kedveltem.... ;-)
A vége.....nagyon örülök, hogy Kalle valamennyire visszatért Lisbeth-hez, de!...az a problémám, hogy sajnos tudom, hogy ez a történet eredetileg 10 kötetesnek indult, így aztán maradt bennem egy kis "szálka".
Vajon lehetséges lett volna, hogy a végkifejletben ők ketten összejönnek? Vagy ez csak az én fejemben fordult meg? :-)


Értékelésem:   5/5  Ismét 5 pont, mert nagyon tetszett, jól és részletesen kidolgozott és felépített krimi! Mikael és Lisbeth mellett másokat megkedveltem....és csak ismételni tudom magamat, kár, hogy 3 könyv után el kell búcsúznunk tőlük.
A borítók....nekem valahogy nem igazán. Pedig semmi gond velük, de nekem a most újra  kiadott példányok  jobban tetszenek (ami az amerikai filmes borító). A filmet nem láttam még, de szeretném megnézni (csak az amerikait, én már csak ilyen előítéletes vagyok és a svéd előzetes alapján az nem jött be).
Amúgy az előzeteseket megnéztem (az amerikait), ezért aztán nekem Lisbeth és Salander olvasás közben már így jelent meg (amit nem is bántam). :-))) 

Ha a másik két könyvet is kiadnák/kiadják ilyen filmes borítóval...nos, én vevő leszek rá! ;-)

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik

"Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? 
Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. A tetovált lány című regényből már megismert Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. 
Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi…"

Nagyon el vagyok maradva a könyves beszámolókkal....bár leginkább csak magamnak írom ezt a blogot, úgyhogy nem probléma. :-/

Az első kötetet megvettem, de az elolvasása után úgy éreztem, hogy a 2. és 3. már nem létszükséglet, hogy meglegyen.

Szóval ezt is még áprilisban olvastam, így már nem nagyon tudok részletekbe menően nyilatkozni róla. Viszont azt tudom, hogy nagyon tetszett. :-)

Szeretem Lisbeth-et...és Mikael Blomkvist-et is. :-) Erikát valamiért nem annyira, nem tudom megmagyarázni, hogy miért.....így alakult.

Értékelésem:   5/5   Az első könyv elolvasása után,azt mondtam, hogy nem a többször olvasós kategória...még mindig bizonytalan vagyok, de talán.... :-)

Katie Fforde: Hív Amszterdam

"Mit tegyünk, ha a férjünk lecserél egy szexi, fiatal szőkére? Vagy mit tegyünk, ha az álomesküvő előtt eszmélünk rá, hogy a Nagy Ő mégsem az Igazi? 
Jo Edwards sohasem tervezte, hogy hajón fog élni. Még azt sem tudja biztosan, hogy szereti-e a vizet. De amikor a férje kidobja, mégis egy állóhajóra költözik… 
Dora Hamilton sohasem tervezte, hogy meglép a tulajdon esküvőjéről. De amikor eljön a várva várt nap, mégis menekülőre fogja – és egyetlen lehetősége, hogy elfogadja Jo ajánlatát, ő is a hajó fedélzetén keres menedéket… 
A két barátnő elhatározza, hogy örökre lemond a férfiakról, arra viszont nem számítanak, hogy a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket, sőt, miután kihajóznak, életük legnagyobb kalandja veszi kezdetét."


Egyszerolvasós, néhány estés kellemes olvasnivaló...igazából most jöttem rá, hogy nekem nem igazán a világom ez a fajta könyv.
Valahogy ez most nem annyira, a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam. Meglepett először is, hogy Jo már "ötvenes", Dora pedig csak a huszas évei elejében jár...
Aztán "a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket"...azért ez sem egészen így van. :-)
Alapjában véve nem rossz, Jo igazi vagány nő (azt különösen szerettem benne, hogy egyáltalán nem rendmániás :-))) ), Dora pedig amolyan jó kislány. :-)


Értékelésem: 3,5/5   Pár estére lekötött, de ennyi. Azért még megpróbálkozom majd Ffordéval. ;-)

Krystyna Kuhn: A Völgy

"Julia és öccse, Robert Frost is részt vesznek az elsőévesek üdvözlő partiján a csónakházban, ahol Robert akaratlanul valami hihetetlen dolog szemtanúja lesz: egy kék hajú lány beugrik a tóba és eltűnik. Robert megpróbál segíteni rajta, de a lánynak nyoma sincs. Senki nem hiszi neki, még a nővére sem. Azonban valóban eltűnt egy lány: Angela Finder. De Angela nem ugorhatott a tóba – mert ő egy baleset következtében lebénult és kerekesszékben ül.

A kanadai Sziklás-hegységben, egy elzárt völgyben található a híres Grace-College, az elit főiskola kiemelkedő tehetségek számára. De furcsa dolgok történnek itt: Miért nincs rajta a hely a Google Earth-ön? Mi köze van ennek ahhoz a diákcsoporthoz, akik a 70-es évek közepén eltűntek a hegyekben és eltűnésüket követően be is zárták az iskolát? 2010 májusában nyitották meg újra, de már az első hetekben különös események játszódnak le. Julia és társai mit sem sejtenek, mikor elkezdik első tanévüket itt. De hamar rá kell, hogy jöjjenek, hogy a völgyben semmi nem az, aminek látszik. "

Ezt április elején húsvét táján olvastam. Dórinál olvastam róla először és felkeltette az érdeklődésemet. :-) Aztán el is felejtkeztem róla, mígnem a könyvtárban egyszer csak ráleltem.Megint csak egy kicsit rövidebb könyv ez, mint amit én szeretek. :-) Izgalmas történet volt és bár én nem voltam soha kollégista, azért át tudtam érezni. :-) 
Nem az a történet volt, aminek a folytatására azonnal lecsapnék, de remélem, hogy egyszer majd olvashatom (hiába, ha egyszer több részes sorozatról van szó, nagyon rossz könyvnek kell ahhoz lennie, hogy ne akarjam olvasni a folytatást).
A végén volt egy-két csavar és függőben hagyott dolog...nos majd meglátjuk. ;-)


Értékelésem:  4/5   Amiben van egy kis misztikum, az nekem már jöhet. ;-) Komolyabban: a német írók nem a kedvenceim és ebben a könyvben is éreztem, hogy nem az én kedvemre való a stílusa, azért jó volt olvasni.
Ui.: Kerstin Gier eddig a kivétel, aki erősíti a szabályt. :-)

Philip Pullman: A borostyán látcső

"Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett... A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat..."


Végre! Amilyen jól kezdődött a történet az első könyvvel, annyira nem jól folytatódott. Na, ezt most jól megmondtam. :-)
Háromrészes és annyi, de annyi cselekmény, szereplő és szál volt benne, hogy ehhez képest nekem a vége semmilyen ill. csalódás.
Majd' minden fejezetben volt valami új bonyodalom, "rejtély" és vártam, hogy a végén meg lesz magyarázva minden (hiába én Poirot és Monk kedvelő vagyok, aki a végén "elmondja mi történt, hogyan történt" :-))) ) és ez nem történt meg. Vagy lehet, hogy nekem nem működik elég jól a szürkeállományom? :-D


A Por...ez volt az a szál ,ami az elejétől végigkíséri a történetet és nekem ezzel kapcsolatban is maradtak megválaszolatlan kérdéseim. Aztán még rengeteg ilyen apróság volt, csak már nem mindre emlékszem.
Lyra és Will...bár én végig, mint kislány gondoltam Lyrára és ezért aztán nem is tudtam nagyon átélni, hogy a végén ő és Will egymásba szerettek, azért  csak sírás lett a vége.
Voltak benne olyan részek, amit nem is értettem miért kellett bele?
Legközelebb megpróbálok hamarabb írni, amikor még frissek az élmények...mert már a szereplők nevei sem jutnak eszembe.


Értékelésem:   4,5/5   Ha sok megválaszolatlan kérdés nem maradt volna bennem és kevésbé vannak összekeverve a szálak, akkor nagyon meg lennék elégedve. :-) Így viszont megmarad egyszerolvasós kategóriának.

Harlan Coben: Az erdő

""Látom apámat azzal az ásóval" "Amikor tizennyolc éves voltam, felügyelőként dolgoztam egy nyári táborban. Négy táborlakó - köztük a nővérem - az utolsó éjjel kiszökött az erdőbe. Soha többé nem látták őket. Csak kettőjük holtteste került elő. A tizenhét éves Margot Greent átvágott torokkal találták meg száz méterre a tábortól. A szintén tizenhét éves Doug Billinghamet fél mérfölddel távolabb. Számos késszúrás volt a testén, de a halál oka ugyanaz: elvágták a torkát.
 A másik két holttest - Gil Perezé és a nővéremé, Camille-é - soha nem került elő." Paul Copeland megyei ügyész a mai napig nem tudta kiheverni nővére húsz évvel korábbi elvesztését. 
Az éjszakát, amikor a lánynak örökre nyoma veszett abban az erdőben. A hatéves kislányát egyedül nevelő Cope jelenleg élete talán legfontosabb ügyén dolgozik, amelynek során a nyomok egy brutálisan meggyilkolt férfihoz vezetnek. 
Ám amikor Cope megpillantja a holttestet, egész addigi élete fenekestül felfordul. A férfi ugyanis nagy valószínűséggel ugyanaz a fiú, aki a nővérével együtt nyomtalanul eltűnt azon az éjszakán. Cope-ban ismét feltámad a remény, hátha Camille még mindig életben van. Hiába figyelmeztetik többször is, hogy ne bolygassa a múltat, Cope a végsőkig elszántan keresi az igazságot. Bármit képes lenne feláldozni, csakhogy megtudja végre, mi is történt húsz éve abban az erdőben, ám úgy tűnik, van valaki, aki még nála is elszántabb, sőt gyilkolni is hajlandó, nehogy fény derüljön a titokra... "


Még mindig március. ;-) A harmadik Harlan Coben könyv, amit volt szerencsém olvasni és az eddigi legjobb!
Az előző kettővel sem volt semmi gond, de valahogy ez fogott meg leginkább.
Izgalmas volt a történet és voltak benne váratlan fordulatok. Paul humora tetszett. ;-)


Értékelésem:   4,5/5   Igen, igen , jár a fél pont levonás, mert a vége.... Szokás szerint még volt egy csavar az utolsó pár oldalon (nem ezért a levonás!) és ez jó, de a történet lezárása nekem nem tetszett....mást vártam, másban reménykedtem. És mondtam már, hogy nem szeretem mikor az én képzeletemre bízzák a befejezést??!!!? ;-)))

Jenna Black: Káprázat

"Dana élete nem egyszerű. Alkoholista anyjával él, ami komoly kihívás egy tizenhat éves lány számára. Egyre jobban elege van abból, hogy kétszemélyes családjukban kislány kora óta ő a felnőtt, neki kell gondoskodnia iszákos anyjáról, aki miatt ráadásul meg sem próbálhat barátságokat kötni, ezért osztálytársai társaságkerülő csodabogárnak könyvelik el. Pedig Dana valójában arra vágyik, hogy úgy élhessen, mint a többi fiatal lány az ő korában. Azt szeretné, ha gondoskodnának róla, ha levennék a válláról a terheket, ha helyette másvalaki hozná meg a felelősséggel járó döntéseket. Aztán egy napon, amikor anyja sokadszorra is botrányt csinál, a fiatal lány rájön: ez így nem mehet tovább.

Dana megszökik otthonról, és elhatározza, hogy új életet kezd. Megkeresi sosem látott apját, akiről csak annyit tud, amennyit anyja mesélt neki néhány józan pillanatában. Hogy Avalonban él, a Vad Városban, amely a halandó világ és Tündefölde keresztútjánál található. Ahol a mágia és a modern technológia békésen megfér egymással, nem úgy, mint a város lakói, akik bármire képesek a hatalomért, akár gyilkolni is. Anyja – saját bevallása szerint – éppen ettől akarta megóvnia lányát, amikor terhesen elmenekült Avalonból. De kit érdekelnek az avaloni politika halálos útvesztői? Dana legalábbis úgy gondolja: Avalonban, az apja mellett csak jobb, normálisabb élete lehet, mint amilyen az anyjával volt.

Nem kell hozzá huszonnégy óra, hogy Dana rádöbbenjen: soha életében nem tévedett ennél nagyobbat. Az apai ölelés és a jobb élet helyett csapda várja. Önerejéből kell boldogulnia egy ismeretlen és ellenséges vidéken. Kiderül, hogy Dana különleges adottságokkal rendelkezik, ám ez nem könnyíti meg a dolgát. Sőt, ellenfelei első számú célpontjává teszi.

Vajon sikerül boldogulnia a politikai cselszövések hálójában? Megbízhat frissen szerzett barátaiban? Kibontakozhat valódi szerelem Tündefölde vészterhes égboltja alatt?"

Megint nagyon el vagyok maradva a könyves beszámolókkal, bár szinte csak magamnak írom ezt a blogot, tehát nem nagy vész. :-)))) Még márciusban olvastam, könyvtári példány. Láttam, olvastam már róla könyves blogokban és úgy gondoltam, ha már beleszaladtam, akkor elolvasom. ;-)

Hááát, nem tudom. A sztori nem lenne rossz, de valahogy nekem "sántít". Nem tudom eldönteni, hogy az írónő nem igazán tudta ezt a történetet megírni vagy a rövidsége miatt nem jött be. Sok szereplőt megismerhetünk benne és mégsem. Ugyanis még a könyv vége felé sem mondhatom, hogy valakivel is szimpatizálnék, mert szinte 0 az infó. Dana sem igazán szimpatikus még...aztán még mindig nem tudom, hogy az apja vajon melyik oldalon áll?

Sok- sok kérdés....remélem válasz is lesz rájuk.

Értékelésem:   3/5   Bár szerettem olvasni, de igazából rengeteg dolog van, ami hiányzott. Nekem ez olyan kis rövidke volt és a sok szereplő csak jön-megy, de jellemábrázolást nem kapunk nagyon senkiről.

Mivel azonban én olyan, de olyan kíváncsi természet vagyok, ezért nem mondok le róla és nemsokára olvasom a folytatást....hátha....nagyon remélem. ;-)