2012. április 18., szerda

Philip Pullman: A borostyán látcső

"Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett... A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat..."


Végre! Amilyen jól kezdődött a történet az első könyvvel, annyira nem jól folytatódott. Na, ezt most jól megmondtam. :-)
Háromrészes és annyi, de annyi cselekmény, szereplő és szál volt benne, hogy ehhez képest nekem a vége semmilyen ill. csalódás.
Majd' minden fejezetben volt valami új bonyodalom, "rejtély" és vártam, hogy a végén meg lesz magyarázva minden (hiába én Poirot és Monk kedvelő vagyok, aki a végén "elmondja mi történt, hogyan történt" :-))) ) és ez nem történt meg. Vagy lehet, hogy nekem nem működik elég jól a szürkeállományom? :-D


A Por...ez volt az a szál ,ami az elejétől végigkíséri a történetet és nekem ezzel kapcsolatban is maradtak megválaszolatlan kérdéseim. Aztán még rengeteg ilyen apróság volt, csak már nem mindre emlékszem.
Lyra és Will...bár én végig, mint kislány gondoltam Lyrára és ezért aztán nem is tudtam nagyon átélni, hogy a végén ő és Will egymásba szerettek, azért  csak sírás lett a vége.
Voltak benne olyan részek, amit nem is értettem miért kellett bele?
Legközelebb megpróbálok hamarabb írni, amikor még frissek az élmények...mert már a szereplők nevei sem jutnak eszembe.


Értékelésem:   4,5/5   Ha sok megválaszolatlan kérdés nem maradt volna bennem és kevésbé vannak összekeverve a szálak, akkor nagyon meg lennék elégedve. :-) Így viszont megmarad egyszerolvasós kategóriának.

Nincsenek megjegyzések: