2011. december 23., péntek

Boldogot! :-)

Bővebben: boldog karácsonyi ünnepeket kívánok itt is! :-) 
Jövőre is legalább ennyi és ennyire jó olvasnivalót magamnak és másoknak is! :-)

Reményeim szerint teljesülni is fog, mert az olvasási kedvem egyelőre nem csappant meg, várok sok új könyvet...szerencsére mostanában "divatosak" a trilógiák könyvekben is, szép oldalszámmal és nekem ezek nagyon bejönnek! :-)
Amiket nagyon várok....Kerstin Gier: Smaragdzöld, Kristin Cashore: Keserkék, Karen Marie Moning: Tündérkrónikák 4.-5., Lauren Kate: Torment, Cassandra Clare: Mechanikus Angyal (és még jó pár), Garcia&Stohl: Beautiful Darkness....és még sorolhatnám! :-)))
Aztán ott van még a könyvtár, ahol rendre jó könyvekre lehet bukkanni és már jó pár van ott is az előjegyzési listámon. :-)

2011. december 7., szerda

Stieg Larsson: A tetovált lány

"Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt."


Végre én is eljutottam ennek a könyvnek az elolvasásáig. Régóta szerettem volna, de csak most került rá sor.
Igazán jó krimi, talán röviden így jellemezném. Bővebben?
A lelkemnek néha sok volt benne a nyers valóság (én filmeket is a 16-os karikáig nézem csak, azt is meggondolom :-D), bár tudom ,hogy ez kellett a történet szempontjából.
Kedvencem lett Lisbeth és Mikael is. :-) A film (az amerikai) előzetesét is láttam már...én nem egészen ilyennek képzeltem el a teovált lányt, szerintem a filmben kicsit túlzásba estek.
Na mindegy is, a lényeg, hogy tetszett és hamarosan olvasni szeretném a másik kettőt is.
Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan alakul majd Lisbeth és Mikael kapcsolata.


Értékelésem: 10/9    Izgalmas, néhol kicsit ijesztő, de mindenképpen az olvasni kell kategória! :-)

Katie Fforde: Száz boldog esküvőm

"Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben. Egy óvatlan pillanatban két menyegzőt vállal el egy napra; egy bonyodalmakat ígérő sztáresküvőt és egy családi lagzit. Az esküvőbrigád működésbe lép, de valahogy semmi nem akar összejönni. Az évszázad partijának küszöbén a fodrászlány szakít, a varrónő összeomlik, a fotós kiakad, és mindezek tetejébe még Sarah-t is megkörnyékezi a szerelem… pedig még egy esküvőt nem bír el ez a nap. Vagy mégis?"


Könnyed olvasmány és bár az ilyen könyvek majd egyetlen oldala sem okoz meglepetést (hiszen tudjuk, hogy először kis romantika, aztán bonyodalom, majd boldogság lesz), de itt nem is az a lényeg. :-)
Kiszámíthatóság....néha kell ez is. :-) Sokkal jobban tetszett, mint Carole Matthews könyvei, keresni fogom még a könyvtárban.


Értékelésem: 10/9     Kellemes volt olvasni és közben teljesen kikapcsolni. A borító is nagyon- nagyon! :-)

2011. december 6., kedd

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

"Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen."


Nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. A könyvtárból kölcsönöztem...szerencsére, ha nem így lenne biztos sírva fakadnék, hogy pénzt adtam ki érte. :-)
Nagyon, de nagyon nem tetszett! Igaz, be kell valljam, hogy a 86. oldalig bírtam...odáig is kb. 1 hét alatt jutottam el (lefekvés előtti olvasással). Küzdöttem addig is, hogy márpedig igen, én ezt végigolvasom, mert nem szoktam könyvet félbehagyni. Hát nem sikerült. :-/
Nekem a történet nagyon kusza az elejétől fogva és biztos bennem van a hiba, de nem kötött le egyetlen sora sem.


Értékelésem:   nincs, csak a nagy csalódás. Valamint a borító.....szörnyű.

Carole Matthews: A Csokoládéimádók diétája

"A csoki fogy, csak mi nem – Joanne Harris ízei és Marian Keyes humora. 
A Csokoládéimádók Klubjának négy női tagja sürgős összejövetelt tart, és persze rengeteg csoki kerül terítékre. Lucy Lombard bízott benne, hogy jóképű főnökével, Aidennel már semmi nem választja el őket, de egy nap az álompasit egy másik nővel találja az ágyban… Autumn új barátja még nem találkozott a lány szüleivel, és talán ez a szerencséje… Nadia férje megesküdött, hogy leszokik az internetes szerencsejátékról, de a bizalmatlan asszony nyomozni kezd utána… Chantal romokban heverő házassága felett pedig váratlanul kisüt a nap… Szinte biztos, hogy a lányoknak rengeteg csokoládéra lesz szüksége! 
Carole Matthews regényei szinte minden földrészen fergeteges sikert aratnak, páratlan humora több millió olvasót szerzett szívhez szóló történeteinek, számos művéből film készül. A Csokoládéimádók Klubja itthon is nagy sikert aratott, a folytatás pedig még több örömet tartogat, akár egy nagy tábla csoki."


Na igen, néha szükségem van ilyen rózsaszín világra is. :-)  A Csokoládéimádók Klubjával is voltak fenntartásaim és most itt is. Ezek a könyvek nekem tuti az egyszer elolvastam és kész kategóriába kerülnek.
Nem rossz, nem rossz, de akkor sokkal inkább Vavyan Fable (már ha párhuzamot vonnék köztük).


A történet tipikus, bár néhány csavar van benne (ami  Nadia férjével történt pl.), de nekem még így is kicsit....nem is tudom. :-D
Aident hiányoltam, alig volt jelen....aztán ez a hirtelen döntés, hogy Lucy férjhez megy a volt barátjához...


Értékelésem: 10/7    Egynek jó volt. ;-) Nem bántam meg és bizonyos részek kifejezetten tetszettek benne, de tényleg semmi extra számomra.

Karen Marie Moning: A hajnalra várva

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél előtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.
Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben...



Hú és hű és ejha! :-D 
Nem is tudom hol kezdjem, ezt sem mostanában olvastam.... Jericho Barrons nagyon nagy kedvencem lett! Viszont ebben a részben alig- alig szerepelt és ez nekem csalódás volt.
A történet még mindig magával ragad, pedig tényleg egyre baljóslatúbb, fenyegetőbb, komorabb, sötétebb.
Vlane is a kedvenc szereplők között van. :-) Kíváncsi vagyok, hogy róla mi fog kiderülni.Kinek az oldalán áll valójában? Remélem nem okoz csalódást.
A könyv végén az írónő megnyugtat minket, olvasókat, hogy ne csüggedjünk, mert a sok rossz után, jön majd a jó. Hát remélem is, mert ha nem így lesz akkor nagyon bosszús leszek!
Nagyon várom már az utolsó két könyvet, remélhetőleg a kiadó jóvoltából nem kell már sokat várni rájuk ( igazából jöhetne a kettő együtt).
A könyv vége teljesen meglepett, erre nem számítottam. Bármennyire is lehetett már az elejétől érezni, hogy itt nem sok jóra számíthatunk.....nem vagyok kibékülve azzal, amit a végén tettek az Unseelie hercegek MacKaylával, nagyon nem!


Értékelés: 10/10     Bár nagyon nehezményezem, hogy Jericho Barronsról ebben a részben mintha elfelejtkeztek volna és semmi új infót nem kaptunk, ami kicsit is közelebb vitt volna ahhoz, hogy megértsük mi is folyik itt és a MacKaylával történtek is megráztak egy kicsit.....azért a 10 pont jár, mert a könyvet letennem igazán nehéz volt (ezt nem csak este elalvás előtt olvastam!)! :-)))

Vavyan Fable: Habospite

"Fertő Cityben menyegző készül. A harcművész Dalia és a sok kínpadot megjárt exzsaru, Marcel-Lobo kézfogózna a város hírneves kastélyában. Ám az élet nem habospite.
Dalia a koszorúslányokkal - Cyddel és Denisával - kalandot kalandra halmozva lánybúcsúzik Fertő Citíben. Ennek során elkerülhetetlenül megismerkednek a járőröző kopópárossal, Vis Majorral és Kyrával. Vis Major készülő gaztett nyomában jár, Kyra majdnem kétszáz éves sorozatgyilkosság szálait bogozza, közben aktívan praktizáló latrokba, vámpírokba botlanak. Tudomásukra jut, hogy egy dzsungelországi kokszbáró busás vérdíj fejében körözteti Marcelt. Egyéb bajok is megakaszthatják az egybekelést. Az esketésre felkért Rézorr Atya a mátkapár öltözéke láttán avagy a meglepetéstánc hatására lefújhatja a frigyet.
Az oltár előtt valóra is válik néhány kisebb rémálom. A jókorább tagló későbbre tartogatja magát. A vigalmat megzavaró támadás nyomán a Denisa-Belloq-Martin-Delgado által képviselt úthenger zsarucsapat és a lavina kopópáros közös akcióba lendül, Dalia és Cyd is velük tart. A földön-vízen-levegőben folyó üldözős-hajszás téboly hevében nincs idő átöltözni, s a két dudás egy csárdában-effektus is létrejön."



Olyan régen olvastam már, hogy bizonyos részei homályba merülnek, de tetszett. :-)  Kicsit ugyan sok volt benne a főszereplő, most, hogy a Halkirálynő és a Vis Major történetek szereplői összetalálkoztak. ;-)
Viszont még mindig szeretem a stílusát, a humorát Fable-nek és arra is emlékszem, hogy miközben olvastam elhatároztam, hogy elkezdem elölről olvasni a könyveit, szépen sorban. :-)))


Értékelésem:  10/9     Szeretem. :-)  

2011. október 28., péntek

Karen Marie Moning: Álom és valóság

"Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V'lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. És V'lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.
Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.
Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?"


Második könyv: pipa! :-) Tetszett! Ismételni tudom magam...engem egy könyv varázsoljon el, ragadjon magával, szinte csak ennyit kérek és rendre meg is kapom. Igaz, tudatosan ilyeneket választok. A világ amiben élünk, olyan amilyen...ált. lehangoló, fájdalmas, ezért én a könyvekbe menekülök. Happy end legyen és egy kis szerelmi szál és nekem már nincs is több kívánságom. :-)
Kicsit fura a mostanában olvasott átlag 400-500-700 oldalas könyvek után ilyen kis vékonykákat olvasni, de az élvezeti értékéből nem von le. Bár a kedvenceim a 3 kötetes könyvek, azért ez az ötkötetes is tetszik, szeretem amikor részletekre is van idő, háttér információkkal is gazdagodunk, miközben a történet halad előre. :-)
Egyetlen negatívumként azt hoznám fel, mikor már sokadszorra leírja az írónő a második könyvben ugyanazokat az infókat, amiket az elsőben már megtudtunk...szerintem felesleges, mert ha valaki már olvasta az elsőt, akkor tisztában van vele, ha meg nem, akkor ezekből az apró infókból nem fog megérteni mindent és nem fogja kitalálni, hogy miről is szólhatott egészében az első.

Értékelés: 10/10     Egyre inkább magával ragad a történet és Jericho Barrons! :-DDD Holnap megyek a könyvtárba a harmadik kötetért és bár Klaudiánál nem igazán jó kritikát olvastam róla, azért várom már, hogy olvashassam. :-)

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

"MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.
A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk."


:-)))))) Fülig ér a szám, hogy erre a könyvre is rátaláltam a könyvtárban! :-) A könyvesboltokban is szemeztem vele már egy ideje (igazából azóta, hogy Dóri blogjában olvastam róla), de mindig elmaradt a megvétele.
Imádom ezt a történetet is! Az írónő stílusa is tetszik, nem erőltetett és a sok földönkívüli lény már meg sem kottyan a Csontváros-Hamuváros-Üvegváros könyvek után. :-)
Egy időben azt hittem, hogy nem fognak már újat mondani a könyvek és abba fogom hagyni az olvasásukat (most kifejezetten a fantasy témájúakról beszélek), de mégsem. :-) Továbbra is bele tudom élni magam és szinte szerelmes leszek a férfi főszereplőkbe. :-D
Igazán kíváncsi vagyok, hogy Barronsról mikor derül ki végre valami!?! :-)))

Értékelés: 10/10     Bizony, ismét egy tízes! :-) Ötkötetes történet lesz, nálunk még csak az első három jelent meg, de nagyon bízom a happy endben! Valamint remélem mihamarabb megjelenik nálunk is az utolsó két kötet.
A borítókkal nem mindig foglalkozom és eddig általában nem is volt velük gondom, de itt maradhattak volna az eredetinél, az nekem sokkal jobban bejövős. ;-)

Philip Pullman: Északi fény

"A tizenkét esztendős Lyra Belacqua számára maga az ősi éden az az ódon oxfordi kollégium, ahol árván cseperedik a sok morc, szertartásos tudós között. Nem mintha mintakislány volna: komisz csínytevésekkel múlatja az időt, nem az elméje pallérozásával: csakhogy bűbájos vadóc ő, akinek vág az esze, mint a beretva. Nem csoda, hogy a világ közepének hiszi magát. S nem is téved! Egyszer valóban elérkezik minden világok közepébe. 
Van ugyanis egy csodálatos képessége: különleges műszer segítségével nyomon tudja követni, mi történik valójában a világban, akár messzi tájakon is, és főként azt, mi történik a jövőben.
És amikor Anglia-szerte egyre több gyerek tűnik el nyomtalanul, Lyrát igazságkereső szenvedélye valódi csatába viszi: Lord Asriel zord kastélya a messzi Északon borzongató kalandok színhelye.
Ebben a lehetetlen-letehetetlen könyvben minden korosztály belekábulhat abba, milyen sokszínű a világ. Ajánljuk 12 évestől 102 évesig mindazoknak, akik szenvedélyesen szeretik a szépet, igazat."


Régóta vágytam, kerestem ezt a könyvet ill. trilógiát (Az Úr Sötét anyagai I-III) és nemrégiben végre a kezembe akadt a könyvtárban. :-) Visszahozta a kedvemet, hogy ismét gyakrabban látogassak el oda, hátha találok még ilyen "gyöngyszemeket" és a következő bejegyzésemben kiderül, hogy találtam is. :-D
Visszatérve a könyvre...nagyon- nagyon tetszett! :-) Bár mostanában valahogy csupa jó könyv kerül a kezembe. :-) A történet igazán érdekes, izgalmas. Sajnos itt a filmet előbb láttam, de ha nem látom nem is tudom meg, hogy érdemes lenne elolvasni a könyvet, ugyanis a filmről infókat keresve, barangolva a neten derült ki, hogy ez szintén egy könyv megfilmesítése. :-)
Feliratkoztam azonnal a második és harmadik részre is, de sajnos még nem hozták vissza (már több hete). :-(

Értékelés: 10/10    Mint mondtam mostanában szerencsém van olvasás terén, így csakis 10 pontot kaphat. :-) Rájöttem, hogy bár a krimik még mindig közel állnak a szívemhez és szeretem olvasni őket, azért mostanában (azt hiszem az Alkonyat óta :-D) az ilyen fantasy regények tudnak teljesen "beszippantani", magukkal ragadni olvasás közben! :-) Még, még, még! :-D