Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír.
Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját..."
Régóta "fentem a fogam" egy Gaiman könyvre....
Ez a könyv nem tudatos választás volt, egyszerűen ezt láttam meg a könyvtárban. :-)
Nem is tudom mit írjak róla...olyan semleges. Miután kiolvastam, utánajártam más blogokon is, hogy kinek, hogy tetszett és igencsak megoszlanak a vélemények. :-) Én is azok táborát erősítem, akiknek nem igazán jött be.
Kb. a 150. oldal tájékán kezdett érdekes lenni számomra történet, akkor még reménykedtem, hogy valami ki is fog derülni. De megint egy picit csalódnom kellett, mert a vége....
Igazán...mi értelme volt ennek a sok bonyodalomnak és a rejtélyes utalásoknak (amik arra vonatkoznak, hogy vajon miért is ölte meg a Jack Senki Owens családját és miért akarja őt is), ha végén efölött egész egyszerűen szemet huny az író????
Elolvastam, kicsit tetszett is, de nem fogom újraolvasni.
Értékelésem: 3/5 Számomra egy igazán kellemes könyvélményt nyújtó történet lett volna, ha a végén kiderül, hogy most akkor kicsoda is Senki Owens? Hogy tényleg az, akinek a Jack hitte?
Érdekes, hogy a borítót nézegettem az olvasás során többször is, de miután végeztem vele, becsuktam....csak akkor láttam meg, hogy az elején nem csak egy sírkő van, hanem látható rajta Senki Owens is (igazán jól megy neki az Áttűnés :-))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése