Mario Vargas Llosa: Panteleón és a hölgyvendégek

"Pantaleón Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa a szervezés valóságos géniusza. Legújabb megbízatása azonban minden eddiginél kényesebb: létre kell hoznia egy hölgyvendég-szolgálatot, hogy az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység szabályozott és ártalmatlan módon vezethesse le nemi gerjedelmeit. A százados buzgalmának és tudományos alaposságának köszönhetően a hölgyvendég-szolgálat hamarosan a hadsereg leghatékonyabban működő egységévé válik, maga Pantaleón pedig valóságos legenda lesz: az örömlányok istenítik, a katonák hálásak neki, az erkölcs őrei kígyót-békát kiabálnak rá, felettesei pedig döbbent ámulattal figyelik lendületes tevékenységét. Egyedül Pachita, a felesége nem tudja, mit is rejt az a szupertitkos megbízatás, amellyel férjét a babonákkal, vallási fanatikusokkal és széplányokkal teli forró Amazóniába küldték. 
Pantaleón maga a megtestesült tisztesség (színtiszta ügybuzgalomból személyesen teszteli a szolgálatra jelentkező hölgyeket), de van, aminek még ő sem tud ellenállni: miután kipattan a botrány, s felesége dühösen elhagyja, ideig-óráig szolgálatának legragyogóbb alkalmazottjával, a gyönyörűséges Brazilkával vigasztalódik, s persze rendületlenül vezeti bővülő egységét a mind újabb "munkasikerek" felé, mígnem... "

Bevallom őszintén ezzel a könyvvel nagyon megszenvedtem. :-/ Pedig direkt utánaolvastam, mielőtt megvettem volna, hogy Vargas Llosa mely könyvével érdemes kezdeni, hogy sikerélményünk legyen. Hát nem jött be. :-)

Nagyon zavaró volt számomra már a legelején az a rengeteg név, amit rám zúdítottak és ami a legjobban zavart, hogy olyan hirtelen váltások voltak benne. Az egyik sorban még Pantaleón felesége és anyja beszélget, a következő sorban pedig már Pantaleón a feletteseivel. 

Értékelésem: 10/6     Nem hiszem, hogy be merek vállalni még egyszer akármilyen Vargas Llosa regényt és ezt sem fogom újraolvasni.