2012. szeptember 28., péntek

Becca Fitzpatrick: Crescendo

"Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása. 

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz - azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. 

Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? 
Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?"

Mindig mondom, hogy én nem szeretem, hogy egy-egy rész között sokat kell várni. Sokszor nem értem, mi miért történik, pedig olvastam az előző köteteket...de felejtek és elég sok másik könyv is "közbejön", így keverednek is a dolgok.
Tehát ezentúl, ha az utolsó rész megjelenik, addig nem olvasom el, míg az előzőeket újra nem olvastam! 
Norát ebben a részben kicsit nem értettem, hogy mitől gondolja azt, amit? Szerintem kicsit "kislányosan" viselkedik néha... Folt pedig, hát őt nem lehet, nem szeretni. :-)

Értékelésem: 4,5/5   Ez tuti Nora miatt van, ahogy néha túl sokat szenved a történetben és szerintem minden ok nélkül. De az is lehet, hogy egyszerűen már csak öreg vagyok ehhez, hogy ezt megértsem. :-D

Nincsenek megjegyzések: