A tenger egy félholt, sebesült férfit vet a partra, aki csodával határos módon életben marad, de elveszíti az emlékezetét. A vonzó idegen nem emlékszik a nevére, sem a múltjára, ahogy a hajóbalesetre sem, amely kis híján az életét követelte. Mindössze annyit tud, hogy a gyönyörű nő, aki megmentette az életét, állítólag a felesége.
Bár Mariah neve és arca nem ismerős a számára, állításában mégsem kételkedik, hiszen az érintése és a gyengédsége nagyon is ismerősnek és természetesnek tűnik.
Mariah mindent elkövet, hogy kapcsolatukat a tisztesség határai között tartsa, csakhogy a beteljesülést sürgető kölcsönös vágy és szenvedély a kezdeti kényszerű hazugságot egyre veszélyesebb valósággá változtatja, amely fölött egyszer csak megszűnik minden irányítás – miközben egyre közeledik az igazság pillanata…"
Könyvtári kalandozás során akadtam rá, a fülszöveg alapján döntöttem az elolvasása mellett és nem bántam meg. :-)
Nem tudom elégszer elmondani/leírni, hogy nekem a történelmi romantikus regények a kedvenceim....azon belül is amik, az 1800-as években és az 1900-as évek elején játszódnak. :-)
A séma a szokásos, mégis nekem jó "ott lenni" a történetben. Egy kis romantika, egy kis bonyodalom és a végén a happy end. :-D
Értékelésem: 3,5/5 Most aztán gondolkozhatok, hogy annak idején miért ennyi "pontot" adtam! :-D Tényleg nem szabad ilyen sokat várnom a leírással.
Talán azért nem adtam többet, mert Julia Quinn-hez hasonlítom, aki A Bridgerton család történetének első két könyvével teljesen lenyűgözött. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése