Ráadásul féltékenyen veszi tudomásul, hogy megjelent a színen egy rivális: a rejtélyes természetfeletti lény, John Breed, aki az időközben visszatért Ridley segítségével elhiteti a magába roskadt Lenával, hogy létezik egy Nagy Gát nevű hely, ahol megszabadulhat a nehéz döntések súlya alól, és önmaga lehet. A lány így megszökik a gonosz kettőssel, de Ethan, néhány aggasztó látomás, valamint Marian új kutatósegédje, a briliáns elméjű, csillagászatban is jeleskedő Őrzőtanonc, Liv segítségével rájön, hogy Lenát veszély fenyegeti.
A mindig megbízható baráttal, Linkkel, valamint egy különleges sziámi macskávall, Lucille-lel kiegészülve felkerekednek a Halandó fizikai törtvényeket meghazudtoló Járatokban, hogy megmentsék a lányt...."
Ez már a "júniusban olvastam". :-) Az első részt olvastam még 2011-ben, tehát nem volt kérdés (mint sorozat és folytatásfüggő, akkor is, ha a történet nem tetszik valami miatt :-) ), hogy ezt is olvasnom kell.
Az első könyvben is volt, ami nem tetszett és ebben is. Valahogy nekem nem hihető Lena és Ethan között a nagy szerelem. Nem a koruk miatt, bár az is közrejátszik, hanem inkább a stílus, ahogy az írónők írnak.
Legjobban talán Lucille-t a macskát szerettem. :-D
Lenával sehogy sem tudtam azonosulni olvasás közben, de még adok majd esélyt a következő rész olvasása közben.
Értékelésem: 3,5/5 Lena és Ethan kettőse nekem nem passzol. Kedvenc karaktereim nem a főszereplők, hanem Amma, Link, Marian és Liv....vmin Macon (aki vissztér ebben a könyvben egy kis időre).
Ha könyvtárban találok rá vagy ha kölcsönkapom, talán még az a a kis tüske sem lenne a kidobott pénz miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése