"Azóta, hogy Gemma Doyle belépett a baljós Spence Akadémia falai közé, az élete egy év alatt fenekestől felfordult. Meggyilkolták az anyját, az apja az ópium rabja lett. Gemma soha nem sejtett erőt fedez fel magában, amelynek segítségével szembeszáll a csípős nyelvű és rosszindulatú iskolatársnőivel, és hűséges barátnőt farag belőlük. E közben megnyílik előtte egy elvarázsolt világ, a birodalmak, amelyben elszabadult a fekete mágia. Gemma a fenyegető veszélyek ellenére uralma alá hajtja a varázserőt, és hihetetlenül izgalmas kalandok során szokatlan szövetséget köt az akaratos Felicityvel és a félénk Ann-nel, valamint Kartikkal, az egzotikus indiai fiatalemberrel, egy titkos társaság tagjával, akit mind a szigorú illemszabályok szerint működő viktoriánus társadalom, mind a körülmények eltiltanak tőle, de akihez mégis gyengéd szálak fűzik. Gemma kettős élete most ér a fordulópontjához: egyszerre készül elhagyni a Spence Akadémiát, hogy első londoni báli szezonja alkalmával bevezessék a társaságba és férjet keressen, ugyanakkor rendet kell teremtenie a birodalmakban, ahol szövetségük negyedik tagja, a gyönyörű Pippa élőhalottként megrekedt, és ahol titokzatos erők támadása fenyeget. Gemma veszélyekkel dacolva, két ellentétes világ határmezsgyéjén egyensúlyozva próbálja a maga és barátnői életét megmenteni és a boldogság útjára terelni."
Annyira vártam ezt a könyvet, a folytatást és a végén csalódnom kellett. :-/ Ez volt a leghosszabb könyv a 3 közül, de én örültem is neki. Szorgalmasan vittem magammal és olvastam és olvastam.
Egészen a 783. oldalig szerettem és utána olyat tett az írónő, amit én nem tudok megbocsátani neki...esetleg akkor,ha írna egy negyedik könyvet is. ;-)
Az a lényeg, hogy számomra nem lett happy end és én azt nem szeretem, pláne amikor ilyen hosszan a történet olvasása közben beleélem magam és várom.
Annak ellenére, hogy nagyon hosszú ez az utolsó történet, nekem még nagyon sok elvarratlan szál maradt...Gemma apja (meghal vagy sem, miért nem tud segíteni rajta Gemma?)....Kartik (most akkor örökre a fában marad?)...Gemma elutazott Amerikába, de a Birodalmakban mi lesz, hogyan lesz ezután????
A Birodalmak a fő szál a történetben, azért történik minden, hogy ki szerzi meg a varázslatot és akkor a végén egyszerűen annyi, hogy Gemma visszaadja a földnek és majd később visszajön és elrendezik a többi néppel?
Mi értelme volt, hogy nála volt a varázslat, amit mindenki szeretett volna és ő nem csinált vele semmit (csak apróbb "illúziókat"???????
Szóval most csalódott vagyok, leginkább amiatt, amit Kartikkal tett az írónő! Nem szeretem az ilyen befejezéseket!!
Értékelésem: 10/ 9 Pedig annyira jól indult és nagyon tetszik/tetszett...na de a vége....az nem az én romantikus, happy end imádó énemnek való. :-)
"Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában - és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő - és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. O a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa..."
Háááát, annyi jót olvastam róla mielőtt kezembe vettem volna... Bevallom őszintén nem igazán tetszett és szerencsére nem vettem meg, hanem könyvtárból kölcsönöztem. Nagyon szenvedtem vele, napokig pihentettem is az olvasását, többször is abba akartam hagyni, de én olyat csak a legeslegvégső esetben teszek. :-) Kitartottam most is és a végére értem...majd 2 hét alatt, igaz csak este olvastam (hiányzott az olvasási vágy, így nem okozott nehézséget napközben nem olvasni, sőt este sem minden nap olvastam).
Azt azért el kell mondanom ,hogy kicsivel több, mint a fele után már izgalmasabb volt, de....nem nagyon. :-) Szerintem akkor már csak az hajtott előre, hogy megtudjam mi is lesz a vége...kíváncsi természet vagyok,na! :-D
Értékelésem: 10/5 Újraolvasás kizárt és a folytatás sem érdekel. Igaz, úgy néz ki, hogy nem is nagyon lesz nekünk magyar olvasóknak, de én nem bánom.
Az írónő stílusa sem áll közel hozzám.....
"Mackie Doyle igyekszik úgy élni az életét, mint mindenki más Gentry tökéletes kisvárosában: gondtalanul, boldogan, és egyezményes hallgatásban arról, hogy miért nem történik ebben a városkában soha semmilyen szerencsétlenség. Pedig lenne miről beszélni.
Mackie-nek is van egy sötét titka. Ő egy elcserélt, tizenhat évvel ezelőtt hagyták ott egy igazi kisbaba helyett a bölcsőben. Most azonban a város alatt élő lények visszavárják, neki pedig döntenie kell arról, hogy hová akar tartozni. Egy hónappal ezelőtt még őt sem érdekelték a titkok, a normális, emberi élet reményében el is küldte volna a lényeket. Most azonban, hogy feltűnt a színen a furcsa, szép és megbántott lány, Tate, már túl sok minden forog kockán. Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, hogy miért él az emberek között, és hogy képes lesz-e valaha is arra, hogy valóban közéjük tartozzon..."
Jó kis könyv, kicsit néhol hátborzongatós, de tetszett. Pár este alatt kiolvastam a rövidsége miatt, de ez így volt jó.
Értékelésem: 10/8 Elolvastam...nem bántam meg...de nem vágyom az újraolvasására.
