Katie Fforde: Hív Amszterdam

"Mit tegyünk, ha a férjünk lecserél egy szexi, fiatal szőkére? Vagy mit tegyünk, ha az álomesküvő előtt eszmélünk rá, hogy a Nagy Ő mégsem az Igazi? 
Jo Edwards sohasem tervezte, hogy hajón fog élni. Még azt sem tudja biztosan, hogy szereti-e a vizet. De amikor a férje kidobja, mégis egy állóhajóra költözik… 
Dora Hamilton sohasem tervezte, hogy meglép a tulajdon esküvőjéről. De amikor eljön a várva várt nap, mégis menekülőre fogja – és egyetlen lehetősége, hogy elfogadja Jo ajánlatát, ő is a hajó fedélzetén keres menedéket… 
A két barátnő elhatározza, hogy örökre lemond a férfiakról, arra viszont nem számítanak, hogy a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket, sőt, miután kihajóznak, életük legnagyobb kalandja veszi kezdetét."


Egyszerolvasós, néhány estés kellemes olvasnivaló...igazából most jöttem rá, hogy nekem nem igazán a világom ez a fajta könyv.
Valahogy ez most nem annyira, a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam. Meglepett először is, hogy Jo már "ötvenes", Dora pedig csak a huszas évei elejében jár...
Aztán "a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket"...azért ez sem egészen így van. :-)
Alapjában véve nem rossz, Jo igazi vagány nő (azt különösen szerettem benne, hogy egyáltalán nem rendmániás :-))) ), Dora pedig amolyan jó kislány. :-)


Értékelésem: 3,5/5   Pár estére lekötött, de ennyi. Azért még megpróbálkozom majd Ffordéval. ;-)

Krystyna Kuhn: A Völgy

"Julia és öccse, Robert Frost is részt vesznek az elsőévesek üdvözlő partiján a csónakházban, ahol Robert akaratlanul valami hihetetlen dolog szemtanúja lesz: egy kék hajú lány beugrik a tóba és eltűnik. Robert megpróbál segíteni rajta, de a lánynak nyoma sincs. Senki nem hiszi neki, még a nővére sem. Azonban valóban eltűnt egy lány: Angela Finder. De Angela nem ugorhatott a tóba – mert ő egy baleset következtében lebénult és kerekesszékben ül.

A kanadai Sziklás-hegységben, egy elzárt völgyben található a híres Grace-College, az elit főiskola kiemelkedő tehetségek számára. De furcsa dolgok történnek itt: Miért nincs rajta a hely a Google Earth-ön? Mi köze van ennek ahhoz a diákcsoporthoz, akik a 70-es évek közepén eltűntek a hegyekben és eltűnésüket követően be is zárták az iskolát? 2010 májusában nyitották meg újra, de már az első hetekben különös események játszódnak le. Julia és társai mit sem sejtenek, mikor elkezdik első tanévüket itt. De hamar rá kell, hogy jöjjenek, hogy a völgyben semmi nem az, aminek látszik. "

Ezt április elején húsvét táján olvastam. Dórinál olvastam róla először és felkeltette az érdeklődésemet. :-) Aztán el is felejtkeztem róla, mígnem a könyvtárban egyszer csak ráleltem.Megint csak egy kicsit rövidebb könyv ez, mint amit én szeretek. :-) Izgalmas történet volt és bár én nem voltam soha kollégista, azért át tudtam érezni. :-) 
Nem az a történet volt, aminek a folytatására azonnal lecsapnék, de remélem, hogy egyszer majd olvashatom (hiába, ha egyszer több részes sorozatról van szó, nagyon rossz könyvnek kell ahhoz lennie, hogy ne akarjam olvasni a folytatást).
A végén volt egy-két csavar és függőben hagyott dolog...nos majd meglátjuk. ;-)


Értékelésem:  4/5   Amiben van egy kis misztikum, az nekem már jöhet. ;-) Komolyabban: a német írók nem a kedvenceim és ebben a könyvben is éreztem, hogy nem az én kedvemre való a stílusa, azért jó volt olvasni.
Ui.: Kerstin Gier eddig a kivétel, aki erősíti a szabályt. :-)

Philip Pullman: A borostyán látcső

"Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett... A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat..."


Végre! Amilyen jól kezdődött a történet az első könyvvel, annyira nem jól folytatódott. Na, ezt most jól megmondtam. :-)
Háromrészes és annyi, de annyi cselekmény, szereplő és szál volt benne, hogy ehhez képest nekem a vége semmilyen ill. csalódás.
Majd' minden fejezetben volt valami új bonyodalom, "rejtély" és vártam, hogy a végén meg lesz magyarázva minden (hiába én Poirot és Monk kedvelő vagyok, aki a végén "elmondja mi történt, hogyan történt" :-))) ) és ez nem történt meg. Vagy lehet, hogy nekem nem működik elég jól a szürkeállományom? :-D


A Por...ez volt az a szál ,ami az elejétől végigkíséri a történetet és nekem ezzel kapcsolatban is maradtak megválaszolatlan kérdéseim. Aztán még rengeteg ilyen apróság volt, csak már nem mindre emlékszem.
Lyra és Will...bár én végig, mint kislány gondoltam Lyrára és ezért aztán nem is tudtam nagyon átélni, hogy a végén ő és Will egymásba szerettek, azért  csak sírás lett a vége.
Voltak benne olyan részek, amit nem is értettem miért kellett bele?
Legközelebb megpróbálok hamarabb írni, amikor még frissek az élmények...mert már a szereplők nevei sem jutnak eszembe.


Értékelésem:   4,5/5   Ha sok megválaszolatlan kérdés nem maradt volna bennem és kevésbé vannak összekeverve a szálak, akkor nagyon meg lennék elégedve. :-) Így viszont megmarad egyszerolvasós kategóriának.

Harlan Coben: Az erdő

""Látom apámat azzal az ásóval" "Amikor tizennyolc éves voltam, felügyelőként dolgoztam egy nyári táborban. Négy táborlakó - köztük a nővérem - az utolsó éjjel kiszökött az erdőbe. Soha többé nem látták őket. Csak kettőjük holtteste került elő. A tizenhét éves Margot Greent átvágott torokkal találták meg száz méterre a tábortól. A szintén tizenhét éves Doug Billinghamet fél mérfölddel távolabb. Számos késszúrás volt a testén, de a halál oka ugyanaz: elvágták a torkát.
 A másik két holttest - Gil Perezé és a nővéremé, Camille-é - soha nem került elő." Paul Copeland megyei ügyész a mai napig nem tudta kiheverni nővére húsz évvel korábbi elvesztését. 
Az éjszakát, amikor a lánynak örökre nyoma veszett abban az erdőben. A hatéves kislányát egyedül nevelő Cope jelenleg élete talán legfontosabb ügyén dolgozik, amelynek során a nyomok egy brutálisan meggyilkolt férfihoz vezetnek. 
Ám amikor Cope megpillantja a holttestet, egész addigi élete fenekestül felfordul. A férfi ugyanis nagy valószínűséggel ugyanaz a fiú, aki a nővérével együtt nyomtalanul eltűnt azon az éjszakán. Cope-ban ismét feltámad a remény, hátha Camille még mindig életben van. Hiába figyelmeztetik többször is, hogy ne bolygassa a múltat, Cope a végsőkig elszántan keresi az igazságot. Bármit képes lenne feláldozni, csakhogy megtudja végre, mi is történt húsz éve abban az erdőben, ám úgy tűnik, van valaki, aki még nála is elszántabb, sőt gyilkolni is hajlandó, nehogy fény derüljön a titokra... "


Még mindig március. ;-) A harmadik Harlan Coben könyv, amit volt szerencsém olvasni és az eddigi legjobb!
Az előző kettővel sem volt semmi gond, de valahogy ez fogott meg leginkább.
Izgalmas volt a történet és voltak benne váratlan fordulatok. Paul humora tetszett. ;-)


Értékelésem:   4,5/5   Igen, igen , jár a fél pont levonás, mert a vége.... Szokás szerint még volt egy csavar az utolsó pár oldalon (nem ezért a levonás!) és ez jó, de a történet lezárása nekem nem tetszett....mást vártam, másban reménykedtem. És mondtam már, hogy nem szeretem mikor az én képzeletemre bízzák a befejezést??!!!? ;-)))

Jenna Black: Káprázat

"Dana élete nem egyszerű. Alkoholista anyjával él, ami komoly kihívás egy tizenhat éves lány számára. Egyre jobban elege van abból, hogy kétszemélyes családjukban kislány kora óta ő a felnőtt, neki kell gondoskodnia iszákos anyjáról, aki miatt ráadásul meg sem próbálhat barátságokat kötni, ezért osztálytársai társaságkerülő csodabogárnak könyvelik el. Pedig Dana valójában arra vágyik, hogy úgy élhessen, mint a többi fiatal lány az ő korában. Azt szeretné, ha gondoskodnának róla, ha levennék a válláról a terheket, ha helyette másvalaki hozná meg a felelősséggel járó döntéseket. Aztán egy napon, amikor anyja sokadszorra is botrányt csinál, a fiatal lány rájön: ez így nem mehet tovább.

Dana megszökik otthonról, és elhatározza, hogy új életet kezd. Megkeresi sosem látott apját, akiről csak annyit tud, amennyit anyja mesélt neki néhány józan pillanatában. Hogy Avalonban él, a Vad Városban, amely a halandó világ és Tündefölde keresztútjánál található. Ahol a mágia és a modern technológia békésen megfér egymással, nem úgy, mint a város lakói, akik bármire képesek a hatalomért, akár gyilkolni is. Anyja – saját bevallása szerint – éppen ettől akarta megóvnia lányát, amikor terhesen elmenekült Avalonból. De kit érdekelnek az avaloni politika halálos útvesztői? Dana legalábbis úgy gondolja: Avalonban, az apja mellett csak jobb, normálisabb élete lehet, mint amilyen az anyjával volt.

Nem kell hozzá huszonnégy óra, hogy Dana rádöbbenjen: soha életében nem tévedett ennél nagyobbat. Az apai ölelés és a jobb élet helyett csapda várja. Önerejéből kell boldogulnia egy ismeretlen és ellenséges vidéken. Kiderül, hogy Dana különleges adottságokkal rendelkezik, ám ez nem könnyíti meg a dolgát. Sőt, ellenfelei első számú célpontjává teszi.

Vajon sikerül boldogulnia a politikai cselszövések hálójában? Megbízhat frissen szerzett barátaiban? Kibontakozhat valódi szerelem Tündefölde vészterhes égboltja alatt?"

Megint nagyon el vagyok maradva a könyves beszámolókkal, bár szinte csak magamnak írom ezt a blogot, tehát nem nagy vész. :-)))) Még márciusban olvastam, könyvtári példány. Láttam, olvastam már róla könyves blogokban és úgy gondoltam, ha már beleszaladtam, akkor elolvasom. ;-)

Hááát, nem tudom. A sztori nem lenne rossz, de valahogy nekem "sántít". Nem tudom eldönteni, hogy az írónő nem igazán tudta ezt a történetet megírni vagy a rövidsége miatt nem jött be. Sok szereplőt megismerhetünk benne és mégsem. Ugyanis még a könyv vége felé sem mondhatom, hogy valakivel is szimpatizálnék, mert szinte 0 az infó. Dana sem igazán szimpatikus még...aztán még mindig nem tudom, hogy az apja vajon melyik oldalon áll?

Sok- sok kérdés....remélem válasz is lesz rájuk.

Értékelésem:   3/5   Bár szerettem olvasni, de igazából rengeteg dolog van, ami hiányzott. Nekem ez olyan kis rövidke volt és a sok szereplő csak jön-megy, de jellemábrázolást nem kapunk nagyon senkiről.

Mivel azonban én olyan, de olyan kíváncsi természet vagyok, ezért nem mondok le róla és nemsokára olvasom a folytatást....hátha....nagyon remélem. ;-)